Ahogyan tízmillió focibíró és ugyanennyi modell országa vagyunk, úgy gyakran az egész nemzet újságírónak is gondolja magát. Hiszen ki ne tudna véleményt alkotni bármilyen témában, nem kell hozzá diploma. Ez ellen nem lehet semmit tenni, azok viszont, akik hobbiként vagy leendő hivatásukként tekintenek a zsurnalisztikára, kötelesek odafigyelni azokra a dolgokra, amelyek első körben megkülönböztetik a kontárt az újságírótól. Ezekből gyűjtöttünk össze néhányat, íme a sorozat első része.

1. Helyesírási hibák

A legjobbakkal is megesik, hogy a fáradtságtól (ami egyébként nem egyenlő a fáradsággal), esetleg a túl nagy nyomás hatására el-elgépelnek valamit írás közben. A 444.hu-n, de az Indexen is számos példát találunk erre, amely oka a fentiekben és az elképesztő hírversenyben keresendő. Kezdőként viszont ez a veszély általában nem fenyeget, így van idő átnézni a Word piros aláhúzásait, csekkolni a helyesiras.mta.hu-t, vagy esetleg megkérni egy barátunkat az átolvasásra - tudod, több szem...

Egyetemistáknak érdemes tudni például az egyes szakok nevének hivatalos és szabályos írásmódját: szinte mindig rosszul írják a kommunikáció- és médiatudományt vagy a gazdálkodási és menedzsmentet. Általános hiba például a kezd felszólító módú alakjának helytelen írása - ilyenkor ugyanis a d betű megkettőződik. A rengeteg egyéb hiba mellett kiemelkedően gyakori a vesszők helytelen (nem)használata. Ennek szabályai bonyolultak, de megtanulhatóak.

2. Képek

Ha a helytelenül írt szöveg olvasás közben kiábrándító, a rossz(ul megválasztott) illusztrációk már ránézésre elveszik a kedvet a tartalomfogyasztástól. Ennek több paramétere is van:

a. Ha nem jó a méret.

Ez általában túl kicsit jelent. Amennyiben nem tudunk esztétikus méretű képnek helyet kialakítani tördeléskor (ennek minimális az esélye), inkább vegyük szellősebbre a szöveget, és engedjük el az illusztrálást. Ha túl nagy, azzal leginkább azt sugalljuk: nem tudtuk megtölteni tartalommal.

b. Ha alacsony a felbontás.

Ezt nem érdemes túlbeszélni: ronda és igénytelen lesz, kiváltképp nyomtatásban.

c. Ha rosszul tördeljük.

Középre bedobni egy képet tökéletesen ízléstelen. Az aranymetszés elég ódivatú módszernek tűnik, de érdemes utánaolvasni, mire is jó.

d. Ha lopjuk.

Persze sokszor nehéz jó, szabadon felhasználható képet találni, de könnyen megütheti a bokáját még egy kis blog is, egy nyomtatott terméket pedig könnyen perelni is lehet. A Google sokat segíthet ebben.

3. Legyünk tisztában a sajtóműfajokkal.

Nincs belőlük annyi, hogy már kezdőként ne lehetne alapvető sajátosságaikat megjegyezni és azonosítani őket. A kritika és a jegyzet például egyáltalán nem ugyanaz, de a riport és az interjú sem. Innen ismerszik meg egyébként leginkább, hogy kinek nincs minimális fogalma sem a műfajokról. Az interjú általánosságban kérdés-válasz formában megvalósított, beszélgetést megörökítő írás, a riport ehhez képest egy sokkal összetettebb, akár szépirodalmias elemekkel is átszőtt műfaj, semmiképpen sem végig kérdés-válasz szerkezettel.

(Forrás: pixabay.com)

4. A címadás művészet, külön "műfaj".

A cikk címe és a lead eldönti, hogy tovább olvas-e valaki, legyen tehát rövid, figyelemfelhívó, lényegre törő - és ha szakmailag oda akarjuk tenni magunkat, ne vezessük félre az olvasót. Elég ennek alátámasztására megnézni a nyomtatott magazinokat, újságokat, a legnagyobb hírportálok címlapját, vagy akár csak a Facebook-hírfolyamot - meg sem jeleníti a hosszú címek végét, de a leadeket sem.

5. A hosszú anyag öngyilkosság.

Ha olvastál már olyan cikket, amibe a hossza miatt beleuntál, akkor tudod, miről van szó - ha nem, akkor ne magadból indulj ki, a többség az előző kategóriába tartozik. Nincs egy általános karakterszám erre; printben az egy-két oldal lélektani határ lehet (formátumtól, képmennyiségtől, tördeléstől függően), online pedig ha 5-6 percnél tovább tart elolvasni, akkor el fogod veszíteni az olvasókat az anyag végéig. Kivétel lehet ez alól, ha komoly háttér- vagy szakmai anyagról van szó, esetleg egy rendkívül tartalmas riportról, interjúról - ezek figyelmet fenntartó megírásához komoly tehetség és szakmai tapasztalat kell.

Összeállításunkat hamarosan folytatjuk.