Világhírű közgazdász-dinasztia tagjai látogattak egyetemünkre. Az Economic Growth and Social Equity (Gazdasági növekedés és szociális méltányosság) címmel rendezett angol nyelvű nemzetközi konferencia a harminc éve elhunyt magyar származású közgazdásznak, Káldor Miklósnak állít emléket. A rendezvény a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika Tanszéke, a Közgáz Alma Mater Egyesület, valamint a Friedrich Ebert Stiftung (Budapest) támogatásával valósult meg. A nagyhírű közgazdász nevét viseli a Káldor-díj, illetve a Káldor-Hicks-hatékonyság is. Lányával, Mary Kaldorral lehetőségünk volt beszélgetni, családi hátteréről és aktuális kérdésekről egyaránt. Mary Kaldor neves akadémikus, írásai főként a nemzetközi kapcsolatokkal, globalizációval és a biztonságpolitikával foglalkoznak. 

Volt már korábban is Magyarországon?

Legelőször 1959-ben utaztam ide, de számtalan alkalommal jártam már Magyarországon, hiszen rendszeresen meglátogattuk az itteni rokonokainkat. A nyolcvanas években pedig aktív részese voltam a magyarországi ellenzéki mozgalomnak. 

Milyen érzés egy ilyen híres közgazdász-dinasztiához tartozni?

Örömmel tölt el, mivel mindig is nagyon büszke voltam az édesapámra; ráébredtem, kiváltságos helyzetűnek érezhetem magam. Négyen vagyunk lánytestvérek, a konferencián mind részt vettünk, továbbá gyerekeink – köztük a fiam is – és az unokák közül is eljöttek néhányan. Intellektuális légkörben nőttünk fel, és mi is így próbáltuk felnevelni gyermekeinket. Több kiváló közgazdász is van a családban, de ami igazán közös bennünk, az az, hogy nagy az elköteleződésünk a közszolgálat felé, valamilyen módon mindannyiunk szeretné jobbá tenni a világot, így folytatva szüleink tradícióját.

Mi motiválta arra, hogy ezt a területet válassza?

Nemcsak édesapám, édesanyám is inspirált, mivel ő határozottan kiállt a nukleáris fegyverek ellen, és több tüntetésre is elvitt bennünket, már gyerekként is. Engem nagyon érdekelt a téma, illetve az, hogy hogyan lehetne véget vetni a hidegháborúnak. Szerintem az, hogy Magyarországon volt családunk, azt is jelentette, hogy nagyon szerettem volna, ha valahogy véget lehetne vetni a hidegháborúnak. Ezért kezdtem el érdeklődni e kérdések és a politikai gazdaságtan iránt, de emellett foglalkozom politikatudománnyal is.

Miután elvégeztem az egyetemet, a legelső állásom a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézetnél volt, ahol kidolgoztam egy fegyverkereskedelmi statisztikát, amire nagyon büszke vagyok, mert a módszer ma is működik – ez pedig ki is kövezte a karrierutamat. A nyolcvanas években a nukleáris fegyverek elleni nagy európai békemozgalmak némi változást hoztak: rádöbbentem, hogy csak akkor szabadulhatunk meg a nukleáris fegyverektől, ha véget ér a hidegháború, ezért felvettem a kapcsolatot a közép-kelet-európai ellenzéki mozgalmakkal, hogy ott is kampányolhassunk.

Mi volt életének legmeghatározóbb tapasztalata?

Kicsit furcsán hangozhat, de az 1956-os magyar forradalmat mondanám. Személyesen nem lehettem részese, de volt egy magyarországi nagybácsim, aki többször is meglátogatott minket Angliában. Egyszer feltette azt a kérdést, hogy a Nyugat miért nem jött Magyarországra és miért nem mentett meg minket az oroszoktól? Mire édesanyám azt felelte, hogy azért, mert az háborút jelenthetett volna, és mind meghalhattunk volna egy nukleáris háborúban. Számomra ez egy nagyon fontos pillanat volt, mivel azt gondoltam, valójában a nukleáris fegyverek akadályozzák a demokráciát.

Egyes vélemények szerint édesapja, Káldor Miklós kétségesnek találta az Egyesült Királyság szerepét az Európai Unióban. Ennek tükrében hogyan ítéli meg a Brexitet?

Ezt inkább úgy mondanám, hogy édesapám azt ellenezte, amit ma közös piacnak nevezünk, egyébként Európa-párti volt. A neoliberalizmus ellen emelt szót, ő inkább egy egyesült szociáldemokratikus Európát képzelt el, és egész életében azt szerette volna, hogy ennek Magyarország is részese lehessen. Habár ezt vitatják a testvéreim, úgy hiszem, édesapám leginkább a monetáris uniót ellenezte, mivel úgy gondolta, bevezetése katasztrófát jelentene, a politikai uniót viszont támogatta. Szerintem most nagyon meg lenne döbbenve a Brexithez köthető populista és rasszista közbeszéd miatt. A Brexitnek pedig valójában semmi köze nem volt az Európai Unióhoz, hanem inkább a bevándorlással szembeni egyre növekvő félelmekről szólt, így nem hinném, hogy édesapám támogatta volna a Brexitet.

Ön hogyan vélekedik a Brexitről?

Szerintem borzasztó ez az egész, és az Egyesült Királyság számára is rendkívül kedvezőtlen, hiszen akár az ország széthullásához vagy egy újabb észak-írországi háborúhoz is vezethet. A döntés nem fogja növelni a demokráciát, éppen az ellenkezője fog történni, hiszen a kormányzattal szembeni kétségek már hosszú idő óta erősödnek. Én személy szerint a Brexit határozott ellenzője vagyok, mivel ez az Európai Unió egésze számára káros, hiszen egy példát kínál a szétbomlásra, amely rendkívül veszélyes lehet. 

Mit lát ma az Európa Unió legégetőbb gazdasági problémájának?

A monetáris uniót, illetve azt az ötletet, hogy a monetáris unió szigorú fiskális követelményei összetarthatják a közösséget. Ehelyett inkább egy európai keynesianizmusra lenne szükség: nagyobb költésekre és az adózási rendszer átformálására – ez az egyetlen út ahhoz, hogy megmentsük Európát. Ehhez kapcsolódóan természetesen felmerül a demokrácia problémája is, mely rendkívül összetett, hiszen sok döntés továbbra is nemzeti szinten születik, ezért lenne szükség egy európai szintű demokratikus struktúrára. A politikusok számára pedig olyan könnyű az Európai Uniót használni bűnbakként!

Szakértőként hogyan látja, mi ma a nemzetközi rendszer legfőbb kihívása?

A háborúk, az egyenlőtlenségek, illetve a fenntarthatóság és a klímaváltozás problémái. A háborúk, amelyeket manapság látunk, egy szélsőséges verziója, avagy valamiféle kombinációja a totalitarizmus örökségének és a neoliberalizmusnak. Amit Szíriában látunk, azt új típusú háborúként tudnám leírni. Akár erről, akár például Boszniáról beszélünk, ezek olyan új háborúk, melyek felfoghatóak egyfajta válaszként a demokráciára való igényre.

Ön tudna egy ilyen konfliktusra megoldást javasolni?

Igen, de azt hiszem, ehhez eltérő megközelítésre lenne szükség, mivel ezek nem a hagyományos értelemben vett konfliktusok. Másfajták a társadalmi feltételek, ezeket kellene megváltoztatnunk legalulról kezdve, ezért sokat kellene dolgoznunk a civil társadalmi szektorral, hogy alternatív társadalomszervező módszereket építhessünk fel.

Hatással lehetnek-e az egyenlőtlenségek a biztonság(politiká)ra?

A tradicionális biztonságpolitika hadseregről, légierőről és tengerészetről beszél, míg ma a biztonság globális kérdés, nemcsak arról szól, hogy megvédem a saját nemzetemet, hanem az egész emberiségről van szó. A mai világban több olyan biztonságpolitikai megközelítésre lenne szükség, mint amit az ENSZ és az EU képvisel, sokkal inkább, mint a nemzeti típusúra.

Az elmúlt két évtizedben a globalizáció egyre növekvő egyenlőtlenségeket eredményezett. Az egyenlőtlenségek legnyilvánvalóbb eredménye pedig a migráció. Manapság egyre több ember láthatja a televízión és az okostelefonokon keresztül, hogy milyen az élet Európában, és ők is ezt szeretnék.

Szalai Réka