Szereted a Star Warst? Átlátod az összefüggéseit? És azt gondoltad volna, hogy a mai geopolitikai helyzet tökéletesen jellemezhető pár Star Wars-film alig átalakított alcímével? Nos, eddig én se, de Kuni Miyake ­– aki jelenleg a japán Külpolitikai Intézet igazgatója és a kiotói Ritsumeikan Egyetem vendégprofesszora – tegnap rövid úton meggyőzött az ellenkezőjéről.

Az E épület díszelőadójában megrendezett előadásra a csütörtök esti időpont ellenére egész sokan eljöttek: az első sorokban nagyrészt öltönyös-kosztümös tanszéki dolgozókat lehetett látni, de elszórva farmeres hallgatókat is fel lehetett fedezni a terem hátsó felében – ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az átlag magyar hallgatót a terem méretétől függetlenül mindig az utolsó sorokban lehet megtalálni. Az viszont biztos, hogy a megjelenteket érdekelte Miyake mondanivalója, így az általános érdeklődés és figyelem szelleme lengte be a termet az esemény másfél órája alatt. Természetesen egy ilyen hosszú előadást nem lehet egy oldalban összefoglalni, de megpróbálom megosztani az elhangzottak lényegét.

„Most azt fogom elmondani, hogyan látom a világot. Nem Ázsiáról fogok beszélni, hanem inkább csak a Star Warsról”– kezdte előadását Miyake, és ehhez nagyjából fél órán keresztül tartotta is magát. Kiderült, hogy Donald Trump eredményei az amerikai elnökválasztási kampányban az ébredő Sötét Oldalt jelzik, s ez érzékelhető az újonnan beiktatott fülöp-szigeteki elnök esetében is, amire Miyake reakciója stílusosan csak ennyi volt: „what the hell?” A birodalmak visszavágnak Kína és a téli álmából felébredő orosz medve képében, és utóbbiak napjainkban ismét erővel próbálják megváltoztatni a status quot. A Nukleáris Árnyakkal a közel-keleti atomfegyverkezési láncreakciót jellemezte Miyake, s mindezekből azt a nem elhanyagolható következtetést vonta le, hogy a jedi helyett a nacionalizmus van visszatérőben a XXI. századi világba.

Az ezt követő kifejtő résszel nem untatnám sokáig az olvasót: megismerhettük Miyake öt pontba szedett geopolitikai alapcsomagját a földrajzi adottságokról és hatalmi vákuumokról, valamint a szigetországok stratégiájának három alapelvét is, amit Japán a britektől tanult el és ültetett gyakorlatba a két ország szövetsége idején – aminek felbontását egyébként az előadó végzetes hibának nevezett. Azóta Japán egyetlen szigetországi partnere az USA – igen, szigetországnak nevezte az Amerikai Egyesült Államokat, mondván, ez a világ legnagyobb tengeri nemzete –, de hamarosan újabbat kell majd találniuk az ország „egyéb elfoglaltságai” miatt.

Ezzel mintegy keretet adva az előadásnak Miyake vissza is kanyarodott az amerikai elnökválasztáshoz, amire a közönség is kíváncsi volt a Q&A szekcióban. Az előadó személyes tapasztalatok alapján mondta, hogy Hillary Clinton egy politikai gépezet, ami egyben a jó és a rossz hír is vele kapcsolatban; a republikánus jelöltre pedig ezekkel a szavakkal tért vissza: „Az amerikaiak mindent elfelejtenek, négyévente új történelmük van. Néha hibáznak, és ha Trumpot megválasztják, az egész világnak lesz oka aggodalomra. De bízzuk a dolgot rájuk: számtalan módon ki lehet rúgni egy elnököt a székéből.”

Toma Franciska